tehát a folytatás ...

Sérülések
Az edzőtermi szabadsúlyos és gépes edzések nagyon sérülés veszélyesek, ez egy tény. Vajon miből adódhat ez? Alapvetően abból, hogy a gyakorlatok nagy része a kisebb izomcsoportokat is izoláltan próbálja kezelni (7.). Ezek a technikák úgy vannak kitalálva, hogy csak meghatározott részre koncentrálják a terhelést, ezért az ott fokozottan jelentkezik. Az ízületek pedig nem megszokott, természetellenesen kifacsart pózokba kényszerülnek mozogni. A megnövekedett terhelés izomszakadásokat, ín és ízületi sérüléseket okozhat. Aki elég hosszú időn keresztül műveli ezt a sportot, az állandósult ízületi fájdalommal fog szembesülni és azzal él együtt. Bocs, hogy ilyen vagyok. Egy élsportoló tönkre teszi magát... de ő kap az aranyérmei után nyugdíjat. De itt amatőr igényű, egészség megőrzés érdekében végzett sportolgatásról beszéltünk! Ha én tönkre vágom magam, ezért én nem kapok senkitől nyugdíjazást. Anno alig voltak olyanok, akik nem használtak a teremben valamilyen gyógyászati segédeszközt, térd, csukló, könyök gyorsbandázst, vagy fáslit. Nekem állandósult csuklófájdalmam, kattogó-beakadó könyököm, folyamatos váll és derékfájdalmaim, kattogó és soha be nem melegedő térdem, bokám volt amíg gyúrtam. A derekam sokszor elviselhetetlenül fájt, egy vastagabb övvel kellett a hasfalamhoz támasztani pl. guggolás közben. Igen, ilyen jellegű fájdalmam csak volt, de erről majd később! Viszont sikerült anno összeszednem három kellemetlen és makacsul nehezen gyógyuló izomszakadást! Egyet a mellizmomban, egyet vállamban és egyet tricepszemben. Persze az elmúlt 20 évben ezek már nagyrészt rendbe jöttek a saját eszüktől (vagy rosszul gyógyultak meg, nem tudom, orvos nem látta). Kivéve a hosszú évekre állandósult vállfájdalmat. Ez olyan maradandó sérülésnek bizonyult, hogy még most is oda kell a jobb vállamra figyelnem, de a balt sem lehetetlen egy apró, de óvatlan mozdulattal kinyírnom. Barátunk a Voltaren, mert van benne fincsi diclofenac! Szóval, ha mindenképpen súlyzós edzés, akkor a megoldás az lehet, hogy minden olyan gyakorlatot, ahol az embernek feszülő kellemetlen érzete alakul ki az ízületben, vagy fájdalma támad, egyszerűen lecserél valami másik, de hasonló gyakorlatra. Lehetőleg olyanra, amit végre lehet hajtani két egykezes súlyzóval (a merev kétkezes rúd helyett). A természetes mozgást megközelítő, azt utánzó módon kéne ezt tenni. A teljesség igénye nélkül, a kétkezes rúddal, vagy géppel végzett nyakból nyomás, a kétkezes rúddal való fekvenyomás, a rúddal, vagy géppel guggolás, a lábtoló gépek, a combfeszítő és hajlító csigás gépeket, ezek manapság már ellenségemnek tekintem.

Táplálék kiegészítők márpedig kellenek
A fogalom azokat a legálisan beszerezhető porokat, tablettákat, nassolnivalókat és italokat jelenti, amit hiányuk felismerése, vagy szükségességük okán kénytelenek leszünk aktív sportolás mellé elfogyasztani. A teljesség igénye nélkül említek pár fajtát, azért nem írok mindenhol márkákat és adagolást, mert jelenleg nem testépítéssel foglalkozom. Egy testépítő nem tudom, hogy mit kezdene egy MMA edzésekhez (Mixed Martial Arts – vegyes harcművészet) optimalizált listával.
Amit én mindenképpen hasznosnak tartok izomépítési szempontból az a fehérjeturmix (lásd whey protein és hasonló feliratokat). Ilyet főleg nyáron szoktam alkalmazni, amikor a meleg miatt nincs megfelelő étvágyam. Edzés és vacsora után megiszom (általában 3 deci víz, 1 deci tejbe keverve), hogy elkerüljem a csökkentett tápanyag bevitel miatti fellépő súlyvesztést. Érdemes először a termékmintát, kisebb kiszereléseket kipróbálni. Találkoztam már olyannal, (nem lesz nehéz kiszűrni, a két legismertebb márka „Bio” és „Sci” szóval kezdődik) ami extrém módon felgyorsította az anyagcserémet. Ami ugye eleve nem lassú, tehát így semmit nem ért a turmix (nincs ideje felszívódni se), ha csak nem vágyok tisztítókúrára. Tömegnövelés esetén ebbe érdemes belekeverni a megfelelő mennyiségű szénhidrát készítményt (külön lehet kapni). Szerencsés esetben ez már bőven elég lesz ahhoz, hogy a súlyunk meginduljon felfelé. Természetesen a formásodni, fogyni vágyó kerülje a plusz szénhidrát adalékot, a plusz fehérje neki sem árt.
Ne feledkezzünk meg a vitaminokról és az ásványi anyagokról sem! Kevéssé ismert tény, hogy a C-vitamin véd az izomszakadásoktól, így jól jön. Ennek ellenére a nagy dózisú C-vitamin készítmény szedését nem javaslom. Mint tudjuk vízben oldódó vitamin, tehát a felesleg vizelettel szinte azonnal kiürül, ezt jól lehet érzékelni. Ha tudjuk, természetes formában vigyük be zöldséggel és gyümölccsel. Pezsgőtabletta formában az adalékanyagai vesekövet okozhatnak (bőséges folyadékkal csökkenthető a kockázat, kimossa az oxalát kristályokat a húgyútból), tablettás formája pedig gyomorfekélyt (étkezés közben bevéve kevésbé). A hízás megindításához érdemes komplex B vitamin készítmény kúrát tartani, de B6 B12 vitamint mindenképpen. Általában 4x30 napos kúra elégnek szokott bizonyulni, napi 1 tablettával. Akinek ettől a négy hónapos kúrától sem indult meg felfelé a súlya, az kérjen tanácsot sportorvostól (hátha az tud mondani valamit). Fontos még a magnézium, az intenzív edzést követő éjjel fellépő esetleges izomgörcsöket tudjuk vele kiküszöbölni. A közhiedelemmel ellentétben, a B-vitamin készítménnyel kombinált magnéziumos termékben alig van magnézium, viszont pokoli étvágyért lehet felelős. Heti többszöri megterhelő edzéshez legalább napi 400-500mg-os magnézium dózissal számolok. Nem kell napi 10 tablettát bevenni, létezik ital formájában is, nekem az vált be.
Valóságban nagyon is létező, de soha ki nem publikált (én nem találkoztam vele) fogalom az edzés utáni napon fellépő depresszió! Okát a terhelés miatt kiürülő (közelebbről eddig meg nem határozott) ásványi anyag, vagy nyomelem hiányától keletkező fals agyi reakciókra vezettem vissza. Igen, az agy egyébként is marionett, dróton rángatja a dopamin, az adrenalin és az endorfin (8.). Ennek a konkrét folyamatnak (edzés utáni depresszió) pontos behatárolásához kevés vagyok. Ha van kéznél orvos, vagy agyi kémiában jártas szakember, aki tud segíteni, ne kíméljen! Tehát a negatív hatás kiküszöbölése érdekében a legelterjedtebb úgynevezett Multi-vitamin készítményből veszek be egy felelt. Mangán, Króm, Molibdén, Szelén, Cink és hasonló tartalma miatt teszem ezt, valami miatt ezekre gyanakszom (lehet, hogy hibásan). A hatása hamar jelentkezik, tehát ha előző este nem vettem be, akkor ez bármelyik étkezéssel pótolható lesz. Csendben megjegyzem, hogy a pánikbetegség is pozitívan reagált erre a hozzáállásra. Valószínűleg közös gyökerek okán teszi ezt. Nem feltétlen kell a pacienst kedélyjavító drogokkal teletömni, ezek nélkül is lehet tünetmentes állapotot produkálni! Ha valaki erre erősen harákolni kezdene, hogy ő orvos és meg bálványtagadó vagyok, akkor felajánlom, hogy fussunk össze. Szívesen adatolom számára a témában szerzett tapasztalataimat...
Nagyon figyeljünk oda a folyadék bevitelünkre, hidegben legalább napi 2-3 litert, melegben ennek sokszorosát igyuk! Különösen azoknál van ennek nagy jelentősége, akik valamilyen szénhidrát csökkentett diétára fogták magukat. A vércukorszint hirtelen változásától elég könnyű rosszul lenni. Jobban teszik, ha mindig van nála szőlőcukor és ásványvíz.

Célok, koksz és egyéb
Egy fontos dolgot felejtettünk el a cikk elején (direkt hagytam a végére), a hosszú távú célmeghatározást! Tehát határozd meg azt a célt, amit a testépítéssel szeretnél elérni! Fogyni / hízni szeretnél, jól akarsz kinézni, arányos, látványos, kidolgozott izmokkal? ;-) Ezekre a célokra tökéletesen alkalmas lesz ez a sport. Ha viszont nagyon erős (lásd funkcionális erő fogalma, még elő fog bukkanni) szeretnél lenni, akkor erre csak részben, vagy alig alkalmas. Ha megnézel egy súlyemelőt, vagy erőemelőt, akkor láthatod, hogy alapvetően a nyers tömegéről, funkcionális erejéről és nem a kidolgozott izmairól híres. Igaz, hogy egy nem versenyformában lévő nehézsúlyú testépítő sem a kidolgozott izmairól lesz híres. Szóval tényleg azért kezdtél el testet építeni, hogy alapvetően ne legyél erős (csak életszerűtlen speciális gyakorlatokban), de tíz-tizenöt kiló fölösleget cipelj magadon? Adatokat Arnold oldaláról lestem le, versenyen kívüli súlya 118kg volt, versenysúlya 106kg, a 188cm magasságához. Tizenkét kilós súlyvesztésnél az embert elküldik orvoshoz, hogy valami nem kerek nála. Amin anno is kiakadtam, hogy a versenyre készülő testépítők azért gyakorolják bőszen a pózokat, hogy az izmaik kellően beidegzettek lehessenek, és kellően be tudják őket feszíteni. Jól hallottam, vagy ez valami vicc? Az izomtömeg csak úgy van és nincs megfelelő idegi kontroll alatt? Tényleg ezért kezdtél el edzeni (és folytatod majd éveken keresztül), hogy 90 kilónyi felpumpált, de funkcionálisan kevéssé használható tömeged legyen? Tulajdonképpen egy testépítő versenyben mi a verseny? Megemelnek valami nehezet, vagy szkanderoznak, vagy megküzdenek egymással? Nekem olyan divatbemutatónak tűnik, ahol férfi (vagy női) modellek vonulnak fel a színpadra és a zsűri eldönti, hogy adott kritérium szerint melyikük a szebb. Bocsánat, ezzel nem szeretném ezt a sportot lehúzni, sem a versenyzők érdemeit kisebbíteni. Pusztán arra akartam rávilágítani, hogy nem vagyunk egyformák, másnál (pl. nálam) lehetnek eltérő célok is megjelölve, mint a bugyit nedvesítő forma és biztonság érzetet adó méret.

Nézzük az árat, amit a gyors sikerért fizetni kell! Ugye ott hagytuk abba, hogy bosszankodsz, mert a srác, akivel együtt kezdtetek el edzeni, ötször gyorsan fejlődik nálad. Ő aztán nem pazarolja az idejét, tudatosan építkezik, kiperkálta a pénzt a kokszra és tolja rendesen (illetve manapság már szúrják). Információm szerint tavaly egy testépítő versenyre (ahol egy darab oklevelet nyernek és egy táplálék kiegészítő csomagot a szponzortól) a felkészülés „anyag” árban kettő millió forintjában fájt egy „versenyzőnek”. Remélem nem halt bele ebbe a fene nagy egészségbe… A modern anabolikus szteroidokat már nem ismerem (de ha érdekel a téma, a google-ban azonnal megtalálsz mindent). Annak idején a tabletta formájában szedhető naposim volt a legelterjedtebb koksz. Ennél drágább szerekről akkor nem hallottunk. Az egyik edző srác szerint a „napos” kúra 110 szemből állt és mindig hozott 10-15 kiló tömeget. Ja, ezt nagyrészt víz formájában teszi meg, tartós izomgyarapodást nem okozott. Amúgy onnan tudod, hogy egy testépítő „napos-csibe”, hogy szana-szét van repedve a bőre. Lehetetlen helyeken vannak rajta „terhességi” csíkok, holott pasi. Ugye ez a cucc nagyon puffaszt, a bőre nem tudja követni a dagadás ütemét, hát elreped, ahol csak gondolja. Hosszú távú hatásaival foglalkoztak már eleget, akit érdekel, az olvasson utána. Rövid távú hatása és veszélye az, hogy az izmok gyorsabban fejlődnek, mint az ínak és az ízületek (egyébként is). Így a mesterségesen megtámogatott edzés nagyon csúnya sérüléseket tud okozni (lásd sérülések fejezet).
Abba pedig már bele sem mertem gondolni, hogy milyen érzés lehet a verseny előtt hónapokkal elkezdeni diétázni. A vége felé az edzéseket nulla szénhidrát diétával végzik. Szenesre égetik a bőrüket a szoláriumban és az utolsó két napban a folyadék bevitelt is nagyon lecsökkentik, illetve vízhajtóznak is (tudod, azt a szívbetegeknek írják fel). Mindezt pedig azért teszik, hogy egyetlen nap, egyetlen órájára tényleg jól nézzenek ki!

A teljesség igénye nélkül, pár sztori, amivel az elmúlt húsz évben szembesültem.

• A fent emlegetett testépítő bajnoknak a lába ment tropára, így nem tudott többet normálisan alsótestre edzeni.
• Volt olyan srác, akinek elszakadt a bicepsztartó ínja, ezért átfúrták a felkarcsontját és úgy rögzítették újra. Elvileg teljes értékű maradt a karja...
• Egy másik srác a szokásos évi szteroid kúrája után pajzsmirigy leállással kezetek sokáig kórházban. A hatása ismert, majdnem elpatkolt huszonévesen...
• Sajnos olyanról is tudok, aki nem volt ilyen szerencsés és belehalt a saját maga összeállította kúrába (ha jól tudom orvosi egyetemet végzett), a húszas évei közepén.

Arnold oldalán egyébként szintén olvasható a bűvös mondat, az izmok növeléséhez és az izomtömeg megtartásához használt szteroidokat, akkor még nem voltak tiltott szerek. A versenyre való felkészüléssel kapcsolatban még eszembe jutott, hogy a kedvenc testépítőm (a váll edzésprogramja miatt tetszett nagyon), Mohammed Benaziza 1992-ben halt meg, szívroham következtében egy verseny után, 33 éves korában! Halála valószínűleg a versenyre való felkészüléskor túlzásba vitt vízhajtóknak volt köszönhető, illetve a visszautasított orvosi kezelésnek. Szóval mi is van ezzel az Arnold kultusszal?

A funkcionális erő szerepe, hibrid edzés
A funkcionális erőről már írtam, azt jelenti, hogy saját testsúlyoddal képes vagy teljesen hétköznapi dolgokra (ez nagyon fontos momentum), illetőleg hajmeresztő kunsztok végrehajtására (ez kevésbé fontos, de jól esik). A sport okán többször is volt olyan időszakom, az elmúlt két és fél évtizedben, amikor igazán jó „erőben” voltam. Legalább is azt gondoltam magamról (meg mások is), hogy abban vagyok. Erre jó példa az, amikor a tízes éveim végén (70kg alatti testsúlyommal) 90 kilóval nyomtam saját csúcsot fekvenyomásban, 90 kilóba beleguggoltam párat és 110kg-ot húztam fel (jó látod a kérdést, ezek a klasszikus erőemelő gyakorlatok, amiket Arnold is csinált). Megmérni sajnos nem tudtuk, de cirka 50+kg-os öles fatörzset vettem fel a földről, ölbe, majd mellre és onnan nyomtam ki a fejem fölé és tartottam meg. Az is vicces volt, amikor egy-egy 5kg-os tárcsát tartottam ki oldalra és mértük mennyi ideig bírom el (nem tudom már pontosan, de 5 perc feletti idővel tartottam a rekordot). Funkcionális erőm akkor attól volt (utólag értettem meg), hogy közben szertornáztam. Itt is szigorúan amatőr igényű dologra tessék gondolni, heti pár órányi edzés volt és emiatt sokat dolgoztam a saját testsúlyommal. A kézenállás megtartásával is ment a szórakozás, a fekvőtámasszal is, a gyűrűvel is, mindennel, amivel csak lehetett játszani. Ekkor még nem tudtam, hogy a saját testsúlyos gyakorlatok ennyit számítanak erőben.
Cirka nyolc évvel ezelőtt (harminc felett az ember anyagcseréje érezhetően meglassul) 85 kilóra híztam fel. Az azért már komoly tömegnek számít rajtam (úgy néztem ki, mint egy hentes). Valamit tennem kellett, elmentem ismét gyúrni, mert az a kézenfekvő. Egyik szerdai mellizom edzésem végén poénból belenyomtam 100 kilogrammba négy ismétlést. Ehhez a gyakorlathoz tömeg kell, ez jól látszott. Viszont funkcionális erőm csekély volt, évek óta nem tudtam a kedvenc gyakorlatomat a húzódzkodást csinálni (egyszerűen nem bírta el a karom az akkori saját súlyomat). A második emeletre nem bírtam felvinni két karton ásványvizet anélkül, hogy fél úton ne kelljen megállnom lihegve keresgélni az elszabaduló vérnyomásom. Másik csúnya pofon akkor ért, amikor kipróbáltam a hódeszkázást. Deszkára felcsatolt lábbal kellene, nagyjából a lovaglóállás (kiba dachi) és a mélyállás (zenkutsu dachi - karatéból esetleg ismert úgynevezett alapállások közül kettő) közötti formációban megállni és egyensúlyozni (ez gyakorlatban az elesés ellentétét jelentené). A kanyarodáshoz, fékezéshez pedig súlypontáthelyezést, belerugózást és a csípőnk segítségét vesszük igénybe. Az az, hogy vettem volna igénybe, ha lett volna funkcionális erőm a felsőtestemen kívül bárhol. Tíz perc elteltével gyakorlatilag meg voltam halva, ömlött rólam a víz, remegett kezem-lábam a kimerültségtől (nem infarktus, hanem harmatgyengeség). Itt indult el a gyanakvásom azzal kapcsolatban, hogy 80 kg fölött lenni és gyúrni nem is olyan jó dolog. A nagy tömeg lomhaságot okoz és annak cipelése megterheli a gyúrástól amúgy is kikészült ízületeimet.

Két évvel ezelőtt már ott tartottam, hogy ismét meg kell látogatnom a reumatológust. A bal lábam és a jobb vállam fájt felváltva, majd ez a vállamban állandósult. Hiába jártam el időnként gyúrni (akkor már a fenének sem volt kedve rendszeresen járni, pláne fájós vállal), ez nem segített rajta. A fájdalom oka a gerincem állapotában volt keresendő (16 év ülő munka megteszi amit "kell"), lábnál ülőideg becsípődés a neve, vállamban meg fogalmam nincs, de a lényege ugyan az, a velőből kilépő idegpályát nyomja a csigolya. Megtudtam, hogy az a srác, akivel anno egy teremben edzettünk, olyan időpontban tart harcművészeti edzéseket, amin nagy valószínűséggel meg tudok jelenni. Heti 3x2 óra technikai edzéssel kezdődött a "pályafutásom". Meg kell, hogy mondjam, vért izzadtam az első fél évben, annyira szokatlan volt ez a fajta megterhelés, de az ízületi fájdalmaim egy-két héten belül enyhülni kezdtek. Egy komoly és rég óta tartó ízületi gyulladás, idegbecsípődés, vagy ideggyulladás nem múlik el egyik napról a másikra. Azt is meg kellett várnom, amíg a funkcionális terheléshez nem szokott (hiszen gyúrtam időnként) ínszalagjaim, ízületeim elkezdenek megerősödni. A legtöbbet a jobb vállammal, a derekammal és a térdemmel szenvedtem. Nagyjából egy év elteltével éreztem azt először, hogy végre tényleg jól vagyok. Hát elkezdtem pluszban egy küzdősport stílust is művelni és érdekes módon azóta sorban jönnek az ehhez kapcsolódó lehetőségek. Most, két évvel később, 37 éves vagyok és valamivel 70 kiló feletti a testsúlyom (bár most kifejezetten dagadtan indulok neki a nyárnak, 75kg-al és abból jó 3kg zsír-kötőszövet található a hasamon és a bőröm alatt, ami ősztől felszaladt). A cikk elején említettem, hogy „rossz” esetben heti hét vegyes harcművészettel kapcsolatba hozható edzésem van. Ebből három a harcművészet technikai részének tanulását, levegőben gyakorlását jelenti, ami technikai jellegén túl nagyjából egy-egy erősebb fitnesz kardió edzésnek felel meg. További három edzésem pedig úgynevezett zsákos edzés. Zsákra kivitelezni erőből egy ütést, kb. annyit jelent, mint lenyomni egy szabályos fekvőtámaszt. Na persze ha közelíti az elindított ütések száma az ezret (pedig annyi), akkor ezt úgy kell elképzelni, hogy fekvőtámaszozol, valaki pedig folyamatosan tekeri lefelé a gravitációt. Annak függvényében teszi ezt, hogy hányadik holtpontot közelíted. Azonos erővel képtelenség lenne ezer ütést bevinni, de ne gondold, hogy az utolsó lesz a leggyengébb. Zsákra kivitelezni erőből egy rúgást, kb. annyit tesz, mint csinálni egy szabályos guggolást, ugyan úgy, ahogy az ütésnél leírtam. Ütés rúgás kombináció bevitelekor jusson eszünkbe a testnevelés órán megutáltatott négyütemű fekvőtámasz gyakorlatot, ahhoz hasonlít. Tehát ismét elérkeztünk a funkcionális erő fogalmához. Ha ez így nem megy neked, akkor csak nyers tömeged van, funkcionális erő nem csikarható ki belőle. A páros küzdelem kimerítő voltára kár is lenne rátérnem. Aki soha nem próbálta, az nem tudja elképzelni, hogy mennyit kivesz akár egyetlen percnyi küzdelem.
A hetedik edzésem, mint említettem erőnléti jellegű, a fegyencedzés gyakorlataiból merítek és úgynevezett street workout pályán zajlik. Mellesleg a kutyának nem hiányzik már (a nyújtásoktól és különböző típusú megerőltetéstől állandóan sajgó tagjaimnak pláne nem, inkább egy laza fröccsöt innék és lefeküdnék aludni), de valahogy még is jön, az ember saját örömére. Igen, belátom, hogy ez embertelen terhelés, de továbbra sem érzékelem azt a fajta fáradtságot, kiégettséget, unalmat és fájdalmat, amit azokban az években, amikor gyúrtam (vagy csak gyúrtam, ez így pontosabb). Végre ismét gyakorlom a kedvenc saját testsúllyal végzett erőgyakorlataimat. A tolódzkodást karra és mellre (állványon, majd párhuzamos korláton széles fogással, ebben már verhetetlen vagyok), a húzódzkodást karra és hátra (nyak mögé, mellhez, karból, ez sajnos nagyon gyengén megy még), nyújtott lábemelést hasra (függeszkedésből vízszintesig és archoz közelítve, alakul ez). Kellemes meglepetésként ért a hídnak nevezett gyakorlat, amihez tényleg elképesztő erő és rugalmas ízületek (ismét a helyére kerülő gerincoszlop) szükségesek. Ezt most kezdtem gyakorolni és nagyon szenvedek vele, minden hátrahajlásnál helyezkedik a gerincem. A fekvőtámasz fajtákból a kézenállásból végrehajtott és az egykezes változat ragadta meg a fantáziám (minden edzés végén gyakorlom őket, nem mennek még jól, de érzem bennük a lehetőséget). Remélem a kézenállásban végrehajtott fekvőtámaszból és a hídból fog majd újjászületni a régi bátorságom. Vissza is értünk a szertornához, amivel anno alap szinten foglalkoztam. Nagyon tetszett, hogy kézenállással, flikkel, fóderrel, szaltóval és hasonló gyakorlatokkal szórakoztatom magam. Az ember azt várná, hogy mivel pokoli sokat edz, de nem gyúr, ezért az izmai fokozatosan leépülnek, szálkásabbak, kisebbek lesznek. Nos, el kell hogy keserítsek mindenki, ez nem következett be! Sőt komoly izomtömeg gyarapodást értem el a harcművészetben rendszeresített alapállások gyakorlásával, a zsákos edzéssel, a fegyencedzéssel és street workout okán, és lassan jobb funkcionális erőnlétbe kerülök, mint valaha is voltam. Azt gondolom, így közel a 40-hez meg is találtam azokat a sportokat, amikkel hosszú távon (a következő 37 évben) foglalkozni szeretnék.

Konklúzió, ha erős, izmos és egészséges akarsz lenni (és az is maradni), akkor tedd le a súlyzókat és vedd fel önmagad!

Megjegyzések

7)      Izoláltan edzett izmok. Láttál már súlyemelőt akár szakítás, akár lökés gyakorlat végrehajtása közben? Az egész teste, minden izma együttesen és dinamikusan dolgozik. Nem fekvőpadon, vagy háttámlás székben ül (ezek különböző trükkök az izmok szeparált mozgatására), ahol csak néhány izoláltan dolgozó izomcsoportjával nyom, tol, húz stb.

8)      A felsorolt három anyagnak kulcsfontosságú jelentősége van az egészséges ember agyi kémiájában. A dopamin és adrenalin edzés közben keletkezik, arra hivatott, hogy a testünket alkalmassá tegye a megerőltető feladatok végrehajtására, akár a sokadik holtpontot is képesek vagyunk ezzel áthidalni. Az endorfin a győzelem (boldogság) hormon, akkor szabadul fel, ha befejezted az edzést és megpihensz. Természetes fájdalomcsillapító hatású (hasonló, mint a morfium), eufórikus érzést és függőséget okoz (akármilyen furcsán hangzik is).