Van ez a stupid köszönés, hogy jó reggelt... de hogy mi a jó a reggelben? Azt szerintem te magad (te kis köszöngető) sem tudod... Szóval nekem jobb a reggelem, ha fél 8kor egy erkélyen kávézom és azt nézem, ahogyan a halász kipakolja a frissen forgott tengeri halakat. A sirályok pedig ütemesen rikoltoznak ehhez a teátrális jelenethez. Vagy szemben havas hegyeket látok, amint félig párába burkolóznak szemérmesen. Átfolyik rajtuk a tejszínhab, vagy mint egy girland... Távolban kolompol egy csordányi jószág ... Meg volt. Elhiheted nekem, ez is, az is megvolt. Sokszor és sokféleképpen, és a sok fogalma az, ami a két kezemen már nem számolható... Apró kis bevillanások, hangulatok, szikrák, amik másodpercekig tartanak. Majd erre a pozitív hangulatra rátelepszik valami tolakodó, valami egészen elefántseggszerű. Agyon nyomná... Ha hagynám! És már el is illanna az egész villanás... Az eltelt évek alatt rájöttem (a tyúkszar nem robban! na jó csak vicceltem), hogy a jó és a jobb kizárólag belőlem fakadó dolgok. Tehát amit felsoroltam az csak festett díszlet. Túl kell ezen lépni, enélkül is megy, nem kell hozzá. Te sem kellesz hozzá, mert önmagamból táplálkozik a teljességem (jól látod a fogyatékosságaim, a hiányosságaim is) ... Ehhez másoknak csak hozzátenni illik, elvenni belőle nem!
Nem fogom neked megengedni, hogy belőlem (még ha csak percekre tudsz is a medremből kizökkenteni) elvegyél. Ismét elérkezett a pillanat, amikor újra elkezdem felszámolom az emberi kapcsolataimat. Ne azért mert teljesen értéktelenek, hanem azért, mert te vagy annak a bizonyos elefántnak ülepe. És a ráülés pedig az, ahogyan viselkedsz másokkal... Konkrétan az egész elcseszett életed minden frusztrációját egyetlen labdába sűríted be. Mondjuk ez azért művészet. Csak az a baj, hogy ezt a teniszlabda méretű koncentrált fájdalmat ki is lövöd. Most történetesen felém. Talán, ha már ennyit papolsz róla, akkor megtanulhatnál megbocsájtani (én nem teszem, gondolkodó ateista vagyok, nem kehesztyény).  Elsősorban önmagadnak kéne megbocsájtanod, mert a környezeted az állapotodban nem hibás. Okod nincs irigykedni, az én életem is hasonlóan elcseszett, csak a nézőpont, a GPS koordináták és az elcseszés fokában rejlik különbség... Mesélni erről nem fogok neked, mert híján vagy az érzelmi intelligenciának. Úgy meg minek? Viszont ellentétben veled én az a fajta vagyok, akik nagyon is tisztában a saját állapotával. Konkrét választ nem adok a felvetéseidre, mert a szavaknak van ereje (adott esetben éle) és én nem vagyok híján ennek az eszköznek. Minden esetre nekem nem pálya ez ... mások pozicionálási kísérleteit hallgatni... mások fogalom szintű értetlenségét gondozni... mások frusztrációjából eredő negatív energiáit villámhárítóként elnyelni ... másokat rádöbbenteni önmagukra... Mondhatni méltatlan számomra. Keress egy pszichológust... Vagy azt is mondhatom, hogy "itt tessék baszogatni akció! minden megkezdett óra csak 9.000Ft"!
Amúgy röhögni fogsz, volt már olyan bjúdifúpípá, aki kifizette...