... jut eszembe :-P már gyerekkoromban sem voltam normális (vagyis hát kretén voltam, de azok voltak a szép idők, amikor a látszatára sem kellett ügyelnem annak, hogy nem vagyok debil... egy tökalsó méretű hülyegyereknél ez simán elment még) :-D Most meg már pláne nem vagyok az (mármint normális), de most meg tessék-lássék úgy kell csinálnom, mintha nem lennék defektes. Hát gőzöm nincs honnan jutnak eszembe több mint három évtizedes hülyeségek!? Ezeknek rég ki kellett volna törlődniük az agyamból (ami amúgy egy szinta, mert a lényeges dolgokat elfelejtem, pl. születésnapok, vagy a villanyóra állást havi bejelentése)... Szóval az volt velem harminc éve, hogy ha valaki tüsszentett a környékemen, akkor attól én általában röhögőgörcsöt kaptam. Állítólag ordenáré egy röhögésem volt (azt hiszem ez stimmel is, mert most is az van) és hiába pisszegtek, sőt minél jobban pisszegtek annál jobban röhögtem... fél órán keresztül nem hagytam abba a röhögést. :-D Tényleg remek lehetett velem bárhova is elmenni ...

Ez az egész most úgy jutott az eszembe, hogy az előbb egy csaj elüvöltötte magát a folyosón jiiiiihhhhh (tüsszentett egyet) én meg felröhögtem mint egy kretén. Elemezzük ki a hangképzését. :-) A tüsszentés első fele egy vad orgazmusszerű vékony hangú rövid női sikoly volt jiiii , majd ezt egy gyomorból elnyomott ihhhhh követte. :-D Ügyes vagy aranyom, ezt ismételd el még vagy negyvenszer és akkor könnyesre göcögöm magam!

Szóval gyermekkoromban természetesen "gyűjtöttem" a tüsszentéseket, na persze a reguláris "hapci", az nekem nem pálya! Igazi kuriózumok tüsszentéseket gyűjtöttem! Azokon szakadtam csak igazán a röhögéstől! Ha nagyon ciki volt, akkor befogtam az orrom közben és paprika vörös fejjel fuldoklottam tovább. Az azért volt jó, mert akkor a felnőttek nem azon mérgelődtek, hogy kiröhögöm őket a faszba, hanem azt hitték valami bajom van. ;-)

A csendes, nőies tüsszentésben Piri néni verhetetlen volt. Valami allergiája lehetett, így ez elég gyakran előfordult vele, hogy beindult a hapcifon. Vitte a pálmát, a félig befogott orrú diszkrét "cihaaaa cihaaaa cih cih"-el... mondanom sem kell, hogy a hozzátartozóim igyekeztek engem elrugdosni a közeléből, mert vinnyogva röhögtem minden alkalommal és szorgalmasan utánoztam amit művelt.

Nagyon nagy kedvencem még a "rahőőőőőjjjj", ami tulajdonképpen egy ordenáré hangos üvöltés "rahőőőőő" a végén egy diszkrét "jjjj" hanggal. Az a roppant nagy előnye van, hogy aki nincsen rá felkészülve, az garantáltan összecsinálja magát ettől. Személyes okokból nem mondom meg, hogy eredetileg kinek a nevéhez fűződik, de annyit elárulhatok, hogy én szorgosan eltanultam és harminc évvel később jelenleg is így tüsszentek. A környezetem legnagyobb megelégedésére és örömére. Konkrétan tele van a tökük velem. Ez a tüsszentés-fajta nem halhat ki, ezt mindenképpen az utókorra fogom hagyományozni! :-)

A végére tartogatok még egy kuriózumot. Assza meg! Most tényleg nem emlékszem, hogy Piri néni tüsszentett így "pööööhííííííííííííííííjjjj", vagy ki a fene? De akkor kié volt a "chiaaaa" ? Nem vagyok már a régi, felettem is elrepült az idő vasfoga... Na szóval ez egy fojtott "pööööhhhh"-el indul és egy éles kiáltásban végződik "hííííííííjjjjjjj". Ez a zsenialitás határát súrolja, ezen tényleg nagyon sokat nevettem.

Aki esetleg ismer még több ilyen tüsszentést (miért ne ismerne, ahány ház annyi szokás), az szíveskedjen kommentben beküldeni, hagy viduljak rajta! :-)