Ennek a cikknek volt két előzménye is, ZSÉ, illetve emeletes piercing címen, akit érdekel a téma, azok kedvéért linkeltem őket. A tágabb értelemben vett testmódosításról lesz szó, ennek továbbéléséről, társadalmi elfogadottságáról és arról, hogy mennyire szeretünk kész sztereotípiákkal kommunikálni. Jók ezek a sémák, legalább addig sem kell gondolkodnunk. Ilyeneket mondunk, hogy aki tetovált az bűnöző, meg a szőke nők buták, ettől biztos jobb. A végtelenségig tudnám sorolni feleslegesen ezeket az értéktelen sallangokat, úgyhogy vágjunk is bele… A testmódosítás az emberi fajjal egy idős „műfaj” és annyi fajtája létezik, hogy egy könyv terjedelme sem lenne elegendő ezeket felsorolni! Úgyhogy nem törekszem a teljességre, csak a paletta felvillantására. A fogalom saját olvasatban - kiegészítőkkel, ideiglenes vagy maradandó módszerekkel megváltoztatjuk az eredeti külsőnket (eredetin az anyaszült állapotot értem).
Ősi testmódosítások:
- Első helyre a ruhadarabokat és az ékszereket tudnám tenni, már az ősember is készített ilyeneket. Növényi eredetű anyagokból, állatbőrökből, csontokból, kagylóhéjakból. Ez a forma a mai napig maradandónak bizonyult. Hosszú utat tettünk meg a fűszoknyától és a pénisztoktól kiindulva, jelenleg talán a „divat” kifejezéssel lehetne illetni. Érdekes módon a ruházkodásnak és az ékszerek viselésének a teljes a társadalmi elfogadása. Persze csak ha nem számolunk azzal a „kellemes” tulajdonságunkkal, hogy képesek vagyunk mindenbe belekötni, ami kicsit is eltér a szokványostól. Ez a „mi van rajtad, kukás zsák?” hozzáállás.
- Következő helyen említeném a természetes szőrzetünk (szakáll, haj, fanszőr) megváltoztatását, ennek legősibb formái a fonás a borotválás, színezés, illetve az ékszerekkel díszítés. Szintén tovább élő fogalom, manapság a különböző hajfestékekkel történő színezést és a különböző stílusú nyírást tudom említeni. Ennek társadalmi elfogadása már vegyesebb, de mondhatjuk, hogy szintén teljes.
- Szintén előkelő helyen áll az ideiglenes testfestés. Ebben is biztosak lehetünk, hogy az ősember különböző természetes anyagokkal (vörös agyag, korom) színezte a testét. Külön kultúrája van az ősi arcfestésnek, és a test, különböző helyeken történő rituális kifestésének. Szintén mai napig létező eljárásról beszélünk. Az európai kultúrkörben jelenleg leginkább a nőkre jellemző, ami a modern korban a smink elnevezést kapta. A XXI. században fel sem merül, hogy ezt ne fogadnánk el egy nőtől. Persze a sminkelő férfiakat érheti ezzel kapcsolatban kellemetlenség, főleg a nemi identitásukat fogják górcső alá venni, olyanok is, akikkel amúgy nincs olyan nexusban, hogy ezt jogosan megkérdezhetnék.
- Szintén ősi fogás a különböző bemetszések, beégetések (billogozás) ejtése a testen. Fül, orr, ajak, mellbimbólukasztást és ékszerekkel díszítést, illetve a nemi szervek vallási, vagy higiéniai okból történő megcsonkítását tudom még említeni. Szintén tovább él, melynek jelenleg a saját kultúrkörünkben a legelterjedtebb formája a nőknél a fülbevaló. Mai napig létező fogalom a körülmetélés is. Illetve érdemes megemlíteni, hogy a piercingek (testékszer) behelyezése egyértelmű visszanyúlás ezekhez a gyökerekhez. Az esetek nagy többségében a testékszer (pl. fülbevaló) társadalmi elfogadottsága magas, azonban extrém esetben (számos fülbevaló, testékszer, expanderek, intim piercing, bőr alá ültetett speciális implantátumok) komoly visszatetszés kiváltására alkalmasak.
- Érdemes még külön említést tenni az esztétikai, vagy vallási okokból történő mesterséges csonttorzításokról. Ilyenek a koponya alakjának fa kerettel, elkötéssel történő megváltoztatása, ami nem csak az afrikai és amerikai kontinensre volt jellemző, hanem az európai kultúrkörnek is része volt. Kínai példaként említhető a nők lábának elkötése, vagy a burmai nők nyakának meghosszabbítása fém karikákkal. Ha szigorúan vesszük, igaz nem eredeti formájában, de ez a műfaj is tovább él (lásd plasztikai sebészet). Az ilyes fajta ősi durva beavatkozások manapság már erősen próbára tennék az empatikus képességünket.
- Végül, de nem utolsó sorban nézzük a tetoválást, amelynek eredete szintén az őskorba nyúlik vissza. Törzsi hovatartozás, beavatás, díszítés, rang, vagy büntetés, lehet válogatni, hogy ki miért viselte. Legősibb tetoválási forma a hegtetoválás (erre az előbb már utaltam a csonkításnál), ahol is bemetszéseket ejtettek a bőrön és azt bekenték trágyával. A fertőzést túlélő szerencsések bőrén hegek maradtak, a bemetszett minták szerint. Először arra gondoltam, hogy az első valódi tetoválásra addig kellett várni, míg az ember képes nem lett kőből, csontból olyan éles vágó, vagy szúró eszközt készíteni, amivel egyszerű, a természetben fellelhető festékanyagokat tudott a bőre alá juttatni. Némi hezitálás után viszont oda jutottam, hogy erre a célra a növényi tüskék is kiválóan alkalmasak lehettek, így ez a dilemmám feloldódni látszik. Tehát az első tetoválás, ami valószínűleg véletlenül keletkezett, még csak tudatos eszközhasználatot sem feltételez. A saját kultúrkörünknek olyannyira szerves része, hogy Ötzi a jégember (k.e. 3000 körül élhetett, tehát kb. 5000 évvel ezelőtt) is tetovált, illetve tőlünk függetlenül az egyiptomi múmia leletek között is akad és az indián kultúrának is szerves része volt. A tetoválás manapság is létezik, viszont a társadalmi elfogadottsága elég érdekes alakul.
Modern kori testmódosítások:
- Jelenleg legelterjedtebb formája a plasztikai sebészet, de nevezhetjük nevén is, ez ugyan az, mint az őskorban is volt, csonkításos testmódosítás. Manapság, ha valami nem tetszik magunkon, akkor bármit megváltoztathatunk jó pénzért. Legelterjedtebb kivetülései az arc, szemhéj, fül plasztika, mellkisebbítés és nagyobbítás, zsírleszívás, hajbeültetés, különböző bőrhibák (pl. tűzfolt, vagy megunt tetoválás) lézeres, vagy sebészeti eltávolítása, végleges szőrtelenítés és tényleg a végtelenségig lehetne még sorolni. Természetesen vannak extrém változatai is, ilyen például az, amikor valaki kiveteti a lengőbordáit, vagy meghosszabbítatja a lábát (eltörik a sípcsontot, átfúrják és fém kerettel kezdik nyújtani néhány hónapon keresztül). Érdekes, hogy az ilyen beavatkozások társadalmi elfogadása szinte teljes, legyen akár szó „tejeszacskóval” kitömött mellekről, ajakfelötlésről, vagy akár szűzhártya visszavarrásról.
- Érdemes még megemlíteni a sporton keresztül végig vitt testmódosítást is. Itt elsősorban a látványos fogyásra, vagy a látványos, de nem feltétlenül természetes hatású izomzatépítésre (testépítésre) gondolok. Ha jobban bele gondolunk, ez is kimeríti az extrém testmódosítás fogalmát (lásd, aki nem végez fizikai munkát, annak minek egy funkció nélküli, de 45cm átmérőjű bicepsz), még is teljes társadalmi elfogadást élvez.
- Legyen még egy modern testmódosításról szó, az pedig a kozmetikai célú tetoválás. Szemkontúr, szájkontúr, szemöldöktetoválás, ezeket tudnám a témában említeni. Ez is nagyon érdekes dolog, hogy ezek a szörnyűségek (erről lentebb) is teljes társadalmi elfogadást élveznek.
Pár személyes gondolat a testmódosításról:
Manapság egy teljesen gyökértelen, uniformizált, multikulti világban élünk és egyre inkább a globális összeolvadás felé haladunk. Ilyen szituációban az embereknek kettős igénye támad, ez elég jól kimutatható folyamat évtizedek óta. Az egyik igény a „valahova tartozás” kifejezése (ez biztonságérzetet ad számukra), a másik pedig az „egyediségük” deklarálása az uniformizált tömeggel szemben. A két igény kielégítésének elsődleges eszköze a testmódosítás széles palettájának felhasználása. A legszolidabbak az öltözködésükben teljesednek ki. Akik ennél kifelé fordulóbbak, azok pedig alkalmazzák a többit is. Legjobb tudomásom szerint nem rendelkezem testképzavarral, így a testmódosításból csak egy szelet érdekel és ez pedig a tetoválás. Manapság már nem akkora durranás egy tetoválás. Amikor az első mintámat csináltattam (90-es évek első fele), akkor ez még egy elég extrém mutatványnak számított és komoly értetlenségbe, ellenállásba ütköztem még a tetováló részéről is. A motivációim amúgy egyszerűek voltak, a lázálomszerű gondolataimat vetíteném ki a bőrömre, csak a technikai korlátok ezt nehezen teszik lehetővé. Két évtizeddel később viszont azt látom, hogy tetoválások mennyiségében akár egy csukott szemmel kiválasztott tini is meghalad. Pedig nem vagyok kispályás, a testem 8%-a tetovált (aki nem tudja ezt értelmezni, egy tenyérnyi részt számítson 1%-nak). Mivel a mintáim személyesek, ezért azt gondolom, hogy a tetoválás nálam magánügy! Mindig kínosan ügyeltem arra, hogy ruhával letakarható legyen. Vannak bőrfelületek, melyek tökéletesen alkalmatlanok arra, hogy tetováltassunk rájuk! Ilyen például az ujjak, kézfej, csukló, dekoltázs, nyak, arc, fejbőr, intim részeink. Na persze, ha valaki szándékoltan ki szeretné hagyni a tovább tanulás adta plusz lehetőségeket, az nyugodtan tetováltasson jól látható helyre! Ezen felületek tetoválását akkor tudom megérteni, ha az illetőn már mindenhol máshol elfogyott a hely (ilyennel még nem találkoztam). Ezért idegenkedem a kozmetikai tetoválásoktól is. Aki nem tartozik a maori törzshöz, az ne hordjon Tá Moko-t, vagy aki nem indiai, az ne tetováltassa ki a száját.
Nem rajongok a nonfiguratív tetoválásokért, ezeknek végképp nem látom értelmét. Sokszor hivatkozott nonfiguratív tetoválás az „Alkonyattól pirkadatig” című filmben volt látható George Clooney-n, hogy az milyen vagány. Az ilyen tetoválás a viselőjéről csak egy rosszul értelmezett buta pózt közvetít mások felé. Szintén nem tudom megérteni a különböző idegen nyelvű írásjeleket, vagy feliratokat. Számomra nyitott a kérdés, hogy hogyan találhatnék olyan feliratot, ami három évtizeddel később is igaz lesz rám? Úgyhogy én azt gondolom, hogy aki ezt a műfajt tényleg komolyan gondolja a bőrén (nem tucat tetkókkal, vagy mesenyomdával akar együtt élni) és nem akarja megbánni, az olyan mintákat válasszon magának, amivel közös halmazt alkot és fontos.
A legidegesítőbb és legbénább sztereotípiák a tetoválás, amit számtalanszor megkaptam:
- Ez igazi? (Nem, dehogy! Minden nap zuhanyzás után felnyálazom a Popcorn magazinból az öntapadóst.)
- És ez örökké rajtad marad? (Amennyiben örökké élek, akkor igen!)
- És mi lesz, ha megunod? (Sokat jelent számomra és az ember általában nem unja meg csak gy egyszerűen önmagát! Ha minden kötél szakad akkor letakartatom nagy fekete összefordított háromszögekkel. Persze, ha a "Mari jó a segged" felirat lenne rajtam, akkor ez a kérdés teljesen jogos lenne ...)
- Teljesen elcsúfítod magad! (Amennyiben abból indulunk ki, hogy a csupasz bőr (te kis simabőrű) a konstans szép, ebben az értelemben igen! Vagy ha ez sérti valakinek az esztétikai érzékét, akkor is igen!)
- Úgy nézel ki, mint egy roma bűnöző! (Nem hinném, a börtöntetoválás nem ilyen kidolgozott!)
- Meg fogsz ettől betegedni! (Két évtized és számtalan különböző típusú festék után, mondhatom, hogy nem!)