Tessék, a képen látható a karrrrááácsony-fa! Egy méretes, eretnekek elleni gyertyával az oldalán! Ugye milyen szép? Na hát akkor bádog karrrrááácsonyt és BloodyMary Chriss Mass-t kívánok mindenkinek! Persze majd akkor ha eljön a napja, akkor elég (lesz), de a poszt kicsit előbb íródik...
Szóval azok a boldog és gondtalan XX. század végi évek (80-as vagy akár a 90-es), meg a karácsonyok (akkor még a rendes nevén hívtam ezt), két ünnep közti szünetek, szilveszterek és BUKÉ-k, azok voltak a "régi szép idők"... :-) Ez a mostani, akkor micsoda? Hát ha megtartom a gondolatmenetet, akkor ezek az "új csúnya idők" ... és ha jobban bele gondolok (mindjárt bele fogok), akkor tényleg azok!

Valahogy lassabb éltünk... Vacsora után elsétáltunk a vastag vályogfalú földszintes házhoz. Apa benyitott az óriási fakult piros színű kapuján, udvari villany nem lévén botladoztunk a szódások lovasszekere által gömbölyűre koptatott macskaköveken. Nagyi keresgélt az egyik kitört ablak belső párkányán... Az direkt nem lett megcsináltatva, mindig ott volt az ajtó kulcsa (ha a kisebbik fia arra téved, be tudjon menni), a macska pokróca alatt. A cirmos vigyázott a kulcsra. Na persze ilyenkor Lali már nem ült ott tétlenül, hanem izgatottan nyávogva szaladgált a lábunk között nyolcas alakban, egész addig, amíg valaki véletlen a farkára nem taposott. Egy méltatlankodó nyaúúú, aztán már megült csendben és figyelt, hogy mikor kap valamit. Okkersárgára festett nyikorgó hajópadló, kézzel fonott rongyszőnyeggel, a rózsaolaj jellegzetes illata keveredett a sercegő fahasábok füstjének illatával. A kezdeti években a nagymamám még az öntöttvas tetejű sparheltben (aki nem ismeri a szót - fa vagy szén tüzelésű, samott téglával bélelt, főzésre, sütésre alkalmas konyhai tűzhely) sütötte meg a karácsonyi bejglit. Kézzel gyúrta a kelt tésztás mákos és diós csodát ... A fenyőfát a kör alakú asztalra, egy használaton kívüli ócska zománcos vödörbe állította be, majd azt megtöltötte vizes homokkal. Ha nem volt egyensúlyban, akkor az alsó ágaira piros télálló almákat kötözött. A szaloncukor fehér színű rojtozott szélű papírban, kívül meg ezüst, vagy aranyszínű sztaniolpapírban (külön erre a célra készített alufólia) volt csomagolva. A kedvencem a zselés ízű, illetve a cukrász által készített habcsók díszek. A fenyőfán füzérdíszek és valódi gyertyák voltak, meg egy papír angyalka a tetején. Lali a macska elégedetten dorombolt a szintén fa tüzelésű kályha mellett, egy (szerintem) robotokat mintázó huzatú párnán (mások szerint házi áldást makraméztak, vagy gobelineztek oda). Muszáj volt jól befűteni, mert fogcsikorgató hideg volt, sokszor mínusz tíz fok is, vastag hóval, dérrel. Nem volt lemezjátszója, a nagyi egy kis zenedobozt húzott fel és az játszotta le a csendes éjt. Apum gyújtotta meg a fenyőfán a gyertyákat és a csillagszórót.  :-)

Ha kiterjesztjük ezt a gondolatot az év más évszakaira is... Igen a Hajós Alfréd Úttörőház gyerekkönyvtárába jártam könyvekért és megülni a sarokban GALAKTIKA folyóiratot olvasni (azt nem lehetett sajnos kivenni). Társasjátékoztunk, LEGO-ztunk, mecsboksz autóztunk (matchbox), fogócskáztunk a haverokkal... Elmentünk az MHSZ-be, mert ott volt az egyetlen bárki által hozzáférhető számítógép, egy ZX Spectrum 16K képében. Ha bekapcsoltam a fekete-fehér TV-t, akkor gyakran voltak gyerekjátékfilmek, ifjúsági magazin műsorok, Delta. A rádióban olyan műsorok, amiket meg bírtam hallgatni (Ki nyer ma?, Poptarisznya, 30 perc alatt a Föld körül) , a Rádiókabaré vicces volt...

Az aláhúzott szavak témája... A későbbi években aztán ahogy haladtunk előre az időben egyre több "elem" cserélődött ki és tűnt el sajnos végleg ... a bejgli már gáztűzhelyben készült, nem olyan volt már az íze ... de még ennek is meg volt a hangulata. Még annak is megvolt a hangulata, amikor már a saját TV focimat nyomkodtam a karácsonyfa mellett. Később pedig a saját 8 bites számítógépemet. A 90-es évek első felében volt egy ugrás 32bitre, sosem látott multimédiás funkciókkal. Így utólag már látom, hogy habár ezek voltak a legszebb és leglelkesítőbb éveim, ez volt a vég kezdete... A lassabb élet már a múlté (a 2000-es évekre pedig végképp), a rózsaolaj illatát elnyomta a doh, a megrogyott vályogházat elbontották, a sparheltet elajándékoztuk (évekig állt a pincében, a kutyának sem kellett), gázzal fűtünk, de nincs is tél. A kör alakú asztal és a zománcos vödör a kukában végezte, piros télálló alma már nincs (a fákat kivágták, így nem is lesz), mint ahogy gyertya se (ha csak nem made in china), a zselés szaloncukrot gyártó cég csődbe ment, sztaniol papír egyáltalán nincs már (ócska műanyagba tekerik manapság a szaloncukrot), a cukrász is befejezte a tevékenységét. Lali a macskám azt hiszem tizennégy évet élt (utána is volt még próbálkozás ilyen jószággal, de azok nem nőttek hozzám, mint ez a kis szürke cirmos cica). Nagyi és édesapám szintén meghaltak már, évekkel ezelőtt történt...
Elkeseredetten próbáltam megmenteni azt, ami még megmenthető volt, a konyhai ebédlőasztalom mai napig az a fa asztalka, amit nagyim házasságkötésekor csináltatott egy jászberényi asztalossal kb. 1950-ben (meg van róla a számla). Lecsiszoltam róla a több mint fél évszázados fehér olajfestéket és kapott egy lazúr festést. Az előszobámban egy komplett fal régi bekeretezett családi fotókkal van tele. A telefon asztalom a nagyi Singer varrógépe (működőképes), de meg van a szódásüveg, a hurkatöltő, a zsírosbödön és még sorolhatnám mi minden. A "stille nacht"-ot játszó zenedoboz is meg van még, eltörött az egyik fogaskereke, így nem működik ...
Szóval hiába próbáltam menteni a menthetőt, hiába kapott komoly retro dizájnt a lakásom, valahogy a második emelet nem tudja hozni (vagy csak nagyon erőlködve) azt, ami anno magától értetődően volt ...

Utolsó mondat és tényleg befejezem... Nem tudom értékelni azt az ökumenikus fogyasztási hullámot, ami a karrrááácsony körül keletkezett ... sokkal jobb volt annál a meghittség, amikor még ... nekem a karácsony a befelé figyelés, a csendesség ünnepe ... és igen, kifejezetten zavar minden, ami giccses, harsány, tolakodó ...