Mindig vonzottak ezek a nem szokványos dolgok (lásd börtöntetoválásról írt cikkecske). Anno a 80-as években csak elvétve láttam egy-egy hobót (akkor még nem ismertem a tróger punk fogalmát) akinek a fülében, vagy a szemöldökében ziherejsztű (biztosítótű, biztostű) figyelt. Brrr megborzongott az ember ettől, pláne ha látszott, hogy frissen került oda... Aztán a 90-es évek közepén, amikor kezdett itthon is divatba jönni a piercing (értelmesebb és leírható néven a testékszer) akkor már egyre gyakoribbak lettek ezek a megoldások. Hű mennyit piszkáltuk az egyik kollégámat, neki az alsó ajkában volt egy testékszer. Sokszor ajánlottunk neki, hogy csináltasson belőle emeletes piercinget. Ahol a piercingben is lenne még egy piercing. Ez persze egy gigantikus faszság, de hát az emberek (beleértve önmagamat is) már csak ilyen primkók (tufák, pronyók, primítívek stb.) mindennel kapcsolatban, amit nem tudnak (szóváltozatok: felfogni, megérteni) magukévá tenni. Érdekes, hogy ezt pont én nem értettem ezt, amikor emberemlékezet óta vagyok tetovált (90-es évek első fele)?

Azt hiszem 2005-ben éreztem szükségét, hogy szúrassak a mellbimbómba testékszert. Egyfajta bátorságpróba volt ez számomra... Hát ez is külön show volt, a hely amit ajánlottak éppen előző nap maradt "ékszerész" nélkül. Így egy srác ugrott be, aki még életében nem látott ilyet. Ő bénázott, én meg üvöltöttem a fájdalomtól, de csak össze hoztuk... A gyengébbek kedvéért elmondom, hogy ezeket érzéstelenítés nélkül szúrják. Tehát nyugodtan elhiheted (ha csak meg nem késeltek a sarki kocsmában, vagy nem volt vesegörcsöd), hogy ilyen fájdalmat életedben nem éreztél (te kis elkényeztetett nuncika)! A mellbimbó testékszer a lehető legrosszabb választás, ami a testékszerek közül csak létezik. Az egyik "ékszerész" szerint minden más sokkal hamarabb begyógyul (ha a pöcörőmbe rakatom, az is), mint a mellbimbó. Az első ékszerem helye nagyjából három év alatt gyógyult be teljesen. Ez alatt azt az állapotát értem, hogy ha beakadt valahova, vagy egyéb hatás (úsztam pl.) érte, akkor sem durrant (gyulladt) már be. Mondanom sem kell, én is kaptam hideget meleget. Az alap az volt, hogy nekem valójában cicikukipirszingem van és az egy megfelelő lánccal van összekötve, hogy lehessen rángatni (hogy ez nekem miért lenne így jó? az örökre homály marad, mert nem én találtam ki). Ez egy előítéletes tőgymeleg társadalom! Anno (1994-2002) amikor 50 centi hosszú hajam volt, a sok majom folyton azzal basztatott, hogy bizonyára azért hosszú a hajam, mert meleg vagyok. Hát persze, hogy meleg vagyok (mi más lehetnék?), hiszen a nőket szeretem. Mindegy megint elkalandoztam ...
Szóval maradjunk annyiban, hogy a testékszer és ezzel együtt a testmódosítás szokása az emberiséggel egyidős.
Az elutasító szemlélet azóta sem változott, mai napig nagyon megnéznek, ha félmeztelenül vagyok (strandon, orvosnál stb.), talán egy kicsit könnyebben térnek napirendre fölötte. Kedvenc kérdéseim "és ez lejön?", "ez örökre magán lesz?" ... basszus tényleg itt tartunk agyilag... amúgy azt szoktam válaszolni, hogy "amennyiben örökké élek, akkor igen".
Miért is gyűltünk ma itt össze? Ja igen... Azért, hogy mondjak egy szervusz-viszlátot a testékszereimnek! Az illusztrációnak berakott fotón majdnem az összes látható (egy pici fém karika és az idő közben eltört műanyag készségek kivételével) amellyel ez alatt az egy évtized alatt test-test kapcsolatba kerültem. Szóval köszi a sok együtt töltött percet és a jó érzéseket! Meg a nem kevés fájdalmat, amit átéltünk együtt (főleg én, mert ugye az orvosi fém nem érzi).
De akkor miért vettem ki őket? Azért mert a vegyes küzdőművészeti edzésekkel nem összeegyeztethetőek a testékszereim. Két és fél év alatt rengeteget kapott (a fém persze nem érzi, csak a környező szövet), utoljára a bordámat masszírozta meg a jobb oldali szög. Ennek az ékszernek ráadásul esélye nem volt (a folyamatos behatások miatt) még rendesen begyógyulni se. Úgyhogy ennek most itt a vége, fuss el véle!