Szellemi környezetszennyezés... A fogyasztói társadalom által gerjesztett, a digitális médiával (annak tartalmával és az általa kiváltott hatásokkal) összefüggő fogalom.

Vegyük figyelembe azt az aprócska információ-technológiai tényt, hogy a „sötét középkorból” szellemileg kibontakozó (falun nem feltétlen élvezték a felvilágosult városi szellemi élet hatásait, információs kultúráját) néprétegek már 1893. február 15-én igénybe vehették az úgynevezett Telefonhírmondót (telefonhálózaton keresztüli hír- és műsorközlés). Az évszámot alapul véve, már az első világháború kitörése előtt „rendelkezésre állt” olyan média, ami alkalmas lehetett a tudatformálásra, hiszen akkoriban annak adat/információ tartalmát csak a napi sajtóval lehetett volna összevetni. Már ha volt aki elolvassa, vagy ha oda ért a postakocsi a sajtóval...

A hivatalos magyar rádiós műsor-szórás 1925. december 1-jén indult meg, széles körben meglévő rádiókészülékek hiányában, nyilván ez nem talált széles hallgatóságra. 1939-40-es években indult el a Néprádió-akció (összesen 45ezer készüléket gyártottak le) szűk körben terjedt el, illetve 1945 után ténylegesen sikerült elérni a kívánt áttörést.

A Televíziózás 1957. február 23-án a Szabadság hegyi 1 kW-os adóról indult az 50–90 km-es körzetben fogható kísérleti adással. A terjedése gyors volt, 1972-re 100 magyar háztartásra vetítve 66 már rendelkezett televízió készülékkel. Nyilván minden felsorolt médiának, így a TV-nek is megvolt a kezdeti „naiv szakasza”, ami ha a korszellemet nézzük, akkor valószínűleg még mentes volt a multicégek manipulatív befolyásától, az már más kérdés, hogy volt helyette másfajta hatású manipulatív propaganda, a mindenkori hatalom igényeinek megfelelően...

A Televíziózás „szabadelvű” kibontakozását a Kádár-érához, a 80-as évekhez kötném, akkor tájt jelentek meg az olyan szellemes, formabontó reklámok, amik annyira „jól sikerült darabok”, hogy a mai napig emlékszem a szöveg-, hangulatvilágukra. A „cipőt a cipőboltból” szintű reklámnak nehezen titulálható szlogenek helyett jött az „írhatsz rá és vághatod ide-oda hajtható” dúdolható fülbemászó szlogenek, lásd első Reklámzabálók éjszakája 1-100 reklám, hurka-gyurka ,traubisoda , nyilván az akkori reklám célja, a szocialista népgazdaság termékeinek népszerűsítése volt (nyilván ezt is felfoghatjuk egyfajta szellemi könyezetszennyezésnek...).

Megállapíthatjuk, hogy információ-technológia szempontból 1893 óta folytak tudatos kísérletek (nyilván eredetileg nemes céllal) egy olyan nagy nyilvánosságot elérő média kialakítására, ami hatékonyabb rábeszélő képességekkel rendelkezik, naprakészebb és gyorsabb információközlő csatorna, mint a nyomtatott sajtó.

Tudatátformálási katasztrófa, szellemi környezetszennyezési dömping nyilván a rendszerváltás után tudott csak bekövetkezni. Hozzáteszem, hogy a puha diktatúrából kilábaló emberek előtt nem volt ismeretlen a tények elferdítése, a manipuláció a „terelgetés” fogalma… Szóval az előző rendszerrel kapcsolatos dac reakció és az újjal szembeni pozitív várakozás nagyban hozzájárult ahhoz, hogy például az "ahhh, ez a SZILÁN, ilyet még soha nem éreztem!!! és ez az illat???” célb aért... Bevettük, mint a seduxen-t! A reklám készítője nyilván nem vállalt és nem is fog (vagy épp erre apellál) felelősséget a befogadó szellemi színvonaláért...

Hogyan kapcsolható ez a Sci-fi irodalomhoz? Úgy, hogy a kommunikációs csatorna (esetünkben TeleVizelő, de szekálható bármelyik hálózat) működési elvével összefüggésben mindenképpen érdemes megjegyezni a következőket:
Másodpercenként 50 félképet látunk, az az 25 egész kép jelenik meg a képernyőn, ez pont elegendő ahhoz, hogy az adott képsorozatot már mozgásnak érzékelje az emberi agy. A működési elv ismeretében vajon mi tartaná vissza, a megrendelőt, hogy a kész reklám anyagának másodpercenkénti 24. képe után, minden 25dik kocka helyére feliratot rakasson be,

„Ezt Vedd meg! Erre vágysz!!!”.

Mondanák, hogy „az etika…”, oké, de az én válaszom erre a szóra az, hogy „a pénz, a növelendő eladás, az cél! Cél, mint gazdasági érdek, sajnos felette áll az etikán, mint a közösségi normán!” Nem vagyok pszichológus, nem tudom eldönteni, hogy 1/25-öd másodpercig megjelenő feliratnak van e hatása tudat alatt, az arra fogékonyokra? Nyilván van hatása, aki akarja, gondolja végig…

Konklúzió:

A "szellemi rágógumi" (alias TV) roppant kényelmes dolognak bizonyult. Csak leülünk, kapcsolgatunk és már kapjuk is a kész ingereket, képet és hangot (szag szerencsére még nincs a palettán). Gondolkozni sem kell rajta, elég nézni! A zsigeri igényeinket szolgálja ki... Nyilván akit ez a "nívó" kielégít (honos adásokról beszélek), csak azt lehet hatékonyan „szellemi-környezetszennyezni”. Azzal a feltevéssel is egyet lehet érteni, hogy a multik célja a "homo ökonomikusz" (racionális fogyasztó ember) megteremtése.

Azokra nézve viszont alaptalan ez az aggodalom, akik száműzték a televíziókészüléket (tévé zsoltár állé állé) a lakásból. Ennek alapvető oka, nem a "szellemi környezetszennyezés" hatásainak kivédése, hanem az utolsó 10-15 évben elharapódzó tendencia, hogy tartalmatlan, semmit mondó, üres, elcsépelt, passzív egyirányú (kizárólag input) információfolyamot (a televízió sosem volt és nem is lesz interaktív!) próbálnak úgynevezett "műsornak" titulálni! A XX. századi eszközökkel működő hagyományos televíziózás, a XXI. századi Internetes és Internet alapú interaktív eszközökhöz képest végtelenül primitív és elavult dolognak tűnik. Nem feltétlenül gondolom, hogy a tévénézés a jövő iránya... Valódi vészharagot akkor kéne megkongatni, ha egy-egy Sci-fiben megjelenő technológia (gondolatátvitel? Mark Willson - A boldogság kék szörnyetege, Zinovij Jurjev – Alfa és omega... közös tudat? Mihail Jemcev – Jeremej Parnov - Világlélek... "Sci-fi megvalósítás") valóság lenne!